Pascalt olvasok

-         avagy: gondolatok a HIT ÉVE után

Így telik el egy év, akár még ez is lehetne találó cím, alcím ehhez a néhány keresetlen gondolathoz.

Egy éve nagy reményekkel nyitottam meg rég tervezett blogomat, „jobb híján” épp egy olyan versfordítással, kedvenc lengyel pap-költőm, Twardowski atya versével, amely a frissen megnyitott HIT évéhez véletlenül épp nagyon jól illett. A HIT éve felettem, mellettem szinte észrevétlenül suhant el, ahogy maga a polgári év is. Talán nincs is ebben semmi különös. Nem sokat, mondhatnám semmit sem tettem, hogy bármi nyomot is hagyjon az életemben. És mégis…

Amikor Krisztus Király ünnepén a HIT évét ünnepélyesen bezárták, valami egészen különös élményben lehetett részem. Nem akarnám a dolgot túlmisztifikálni, de az volt az érzésem, egy pillanatra felvillant előttem gyakorlatban mindaz, amiről elméletben annyit hallottam, olvastam az Egyház mint Misztikus Test működésével kapcsolatban. Amelyben titokzatos módon meríthet a közös kincsekből az is, aki azokhoz maga hozzá nem igazán tett. 

Az eset hétköznapi szinten nagyon egyszerű volt. Néhány hónapja ismét tudom nézni itthon az olasz köztévét – talán ez volt az egyetlen, amiért én magam tettem. Furcsa lehet kívülállónak, de ehhez a csatornához nagyon „kötődöm”. Soha nem voltam tévénéző ember, nálam a TV hetekig állhat anélkül, hogy bekapcsolnám, a függőség veszélye, azt hiszem, a TV részéről egyáltalán nem fenyeget. Ha egyáltalán TV-t nézek, az 90 %-ban az olasz TV. Néhány műsorukat rendszeresen megnézem, ha tehetem. Ilyenek többek között a vasárnap délelőtti egyházi hírműsorok. Nos az imént említett „kis csodát” is ennek a műsornak köszönhetem. A HIT éve apropóján – csak ezen a napon, az eredményhirdetés kapcsán tudtam már meg – az olasz TV szavazást rendezett a tévénézők körében. Szavazni egy könyvre lehetett. A HIT ÉVE könyvére. A megtisztelő címet Pascal: Gondolatok című könyve nyerte el. Az eredményhirdetés kapcsán elhangzott ajánlások után azonnal elővettem én is a könyvet. Még egyetemistaként olvastam, és emlékszem, akkor rám is nagy hatással volt, jóllehet konkrétan egy gondolatát sem tudtam volna már idézni. Így hát – gondoltam – jól fog jönni az ismétlés. Így a HIT ÉVE után. 

Guadalupe

A kegyhely

Az ősi azték település helyén álló, hegyekre épült Mexikóváros huszonhárom millió lakosával ma a világ legnagyobb metropolisza. Az európai hangulatot idéző történelmi városmag, a modern belváros és a külváros nyomortelepei – a jelen társadalmi viszonyait hűen tükröző külön kis világ. Guadalupe, a világ leglátogatottabb Mária kegyhelye és a jelenések helye, a híres Tepeyac-domb a főváros észak-nyugati peremén áll.

A jelenések

A XVI. században a spanyol hódítók egymás után szállták meg és rombolták le az ősi azték telepeket. A gyarmatosítók után nem sokkal megérkeztek az első ferences szerzetesek is, akik megkezdték az őslakosság keresztény hitre térítését. Fáradozásaik kezdetben reménytelennek látszottak, hiszen egyszerre kellett megértetniük magukat a pogány bennszülöttekkel, és egyben megvédeniük őket a „keresztény” hódítók kegyetlen kizsákmányolásával, kapzsiságával szemben. Végül a Szent Szűz csodás jelenése sietett segítségükre. A Szent Szűz megjelenése az ősi azték szentély helyén, paradox módon a leigázott őslakosság méltóságát, életkedvét adta vissza azáltal, hogy eredeti tisztaságában és mélységében, közvetlenül adta át az örömhírt, amelyet a magukat keresztényeknek nevező hódítók tetteikkel meggyaláztak.

Cuauhtlatohuac, aki a keresztségben a Juan Diego nevet kapta, szegény indián volt. 1531 decemberében, Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén gyalog indult falujából a távoli templom felé. Útja a Tepeyac-domb felé vezetett. Amikor a dombhoz ért, hirtelen leírhatatlanul szép zenét hallott és egy fehér felhőt pillantott meg, majd egy csodálatos női alak tűnt fel szemei előtt, aki az igaz Isten Anyjaként mutatkozott be. Arra kérte Juan Diegót, menjen el a püspökhöz és kérje meg, hogy a látomás helyén építsenek templomot. A püspök tolmácsa segítségével végighallgatta a történteket, de mivel kételkedett a jelenés hitelességében, bizonyítékot kért. December 12-én, az újabb jelenés alatt a téli idő ellenére a kopár dombon gyönyörű virágok nyíltak. A Szűzanya így igazolta választottját. Juan Diego köpenyébe, „tilmájába” gyűjtötte a virágokat és elvitte a püspökhöz. Odaérve kibontotta az összefogott tilmát, mire a virágok a földre hullottak, a jelenlevők legnagyobb meglepetésére pedig a köpenyen megjelent a Szűzanya képe.

A csodás esemény híre gyorsan terjedt A jelenések helyén kápolnát építettek. Egymást követték a csodás gyógyulások, megtérések. Az evangelizálás addig nehezen induló műve egyszerre virágozni kezdett. Néhány éven belül mintegy 10 millió indián keresztelkedett meg. A zarándokok száma növekedett, a kis kápolna már nem tudta befogadni őket. Ezért a XVII. század végén a kegyhelyen bazilikát emeltek. A bazilika falai a századok során süllyedni kezdtek, egy idő után életveszélyessé vált az épület. Ekkor egy új, modern bazilikát építettek, a régit pedig restaurálták. Ma az ereklyeként tisztelt tilmát az új bazilikában őrzik, de a régi is látogatható.

A kép

Az agávészálakból szőtt köntösön egy 143 cm kegykép látható. Mária teljes alakos képe lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel ábrázolja a Szűzanyát. Karjában nem tart gyermeket. A Guadalupei Szűz a Jelenések Könyvének Asszonya, ragyogó dicsfény, napsugarak övezik, ő a Napba öltözött Asszony, félholdon áll. A kép alján egy kis angyalt láthatunk. Mária vállát azúr köpeny borítja, rózsaszín ruháját csillagok ékesítik. Viola színű öve azték szokás szerint jelzi, hogy áldott állapotban van. A Szűz kreol arcvonásai nem azonosíthatók sem európaiként sem indiánként. A mexikóiak Fekete Madonnának nevezik.

A látnok

Juan Diego az amerikai kontinens első kanonizált szentje 1474 körül született Mexikóvárostól nem messze egy kis azték faluban. Alapos azték nevelésben részesült. Fiatal fiúként egy azték katonai iskolába járt, ahol megismerte az indián harcmodor titkait és azt is, hogyan lehet élve foglyokat ejteni, akiket azután a helyi szokás szerint ugyancsak élve áldoztak fel Huitzilopochl istenségnek.

1524-ben, nem sokkal azután, hogy a környéken az első ferences misszionáriusok megkezdték hithirdető tevékenységüket, feleségével együtt megkeresztelkedtek és új életet kezdtek. Felesége fiatalon meghalt. Ettől kezdve Juan Diego nagybátyja, Juan Bernardin kis házában élt Tolpetlacban, nem messze attól a helytől, ahol a Szűzanya 1531. december 9 és 12 között megjelent neki Tepeyac hegyén. A jelenések után élete végéig templomszolgaként élt a Tepeyac dombon épült kis kápolna mellett. A Guadalupe-i Szűzanya első szolgálója hiteles jámborságával és fedhetetlen életével mély hatást gyakorolt a kortárs hívekre. A vezeklés és az imádság embere volt. Zumarraga püspök külön engedélyével hetente háromszor áldozhatott, ami ebben az időben kivételes kegynek számított. Juan Diego 1548. május 31-én halt meg. II. János Pál pápa 1990-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta.

Megmagyarázhatatlan jelenségek

A guadalupei kegykép keletkezése és fennmaradása tekintetében egyedülálló ereklyének számít. A hagyomány kezdettől természetfeletti eredetéről tanúskodott, az idő múlásával pedig csak szaporodnak a képet övező csodás jelenségek, felfedezések. Csodának számít maga a kép eredete, de ugyanígy az anyag megmaradása is. Századok óta kutatják a tudósok a legújabb technológiai módszerekkel, de nemcsak magyarázatot nem találnak, hanem a kutatások újabb és újabb titkokat, megmagyarázhatatlan jelenségeket fednek fel.

A tilma megmaradásának nincs semmilyen természettudományos magyarázata. Hasonló összetételű szövetek húsz év után tönkremennek, elmállanak, Juan Diego köpenye azonban több mint négyszáz év után is ép állapotban maradt meg a csodás kép alatt. Legutóbb a NASA tudósai vizsgálták a képet, akik többek között megállapították, hogy a kép valójában nem érintkezik az anyaggal, a szövet felett lebeg.

1936-ban a Nobel-díjas Fritz Hahn professzor kémiai vizsgálatnak vetette alá a szövet néhány szálát, és megállapította, hogy a rostszálak semmilyen ismert, természetes vagy szintetikus festékanyagot nem tartalmaznak. A NASA kutatói szintén megállapították, hogy a tilmán található színek semmilyen ma ismert módszerrel nem állíthatók elő.

Ám a legújabb vizsgálatok még újabb megdöbbentő eredményeket is hoztak. A kutatók megállapították többek között, hogy a szövet hőmérséklete folyamatosan 36, 6 fok, vagyis annyi, mint az emberi test hőmérséklete. Sztetoszkópos vizsgálattal mérni tudták a magzat szívverését. A műszert Mária övéhez közelítették, és tisztán hallható volt a szívverés. A kép anyagát vizsgálva, rendkívül erős nagyítás mellett felfedezték, hogy Mária szemében emberi alakok körvonalai láthatók. Beható tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy Mária tekintete mintegy „lefényképezte” azt a jelenetet, amikor Juan Diego a püspök előtt kibontja köpenyét.

Jan Twardowski: IGAZSÁGOSSÁG

Ha négy-négy almája lenne mindenkinek

ha mindenki mint egy ló erős lenne

ha a szeretetben mindenki egyformán védtelen lenne

ha Isten ugyanazt adná mindenkinek

senkinek nem lenne szüksége senkire

Köszönöm Neked hogy Te az egyenlőtlenségek által vagy igazságos

azt amim van és amim nincs

sőt azt is amit nincs kinek adnom

valakinek mindig szüksége van rá

van éjszaka hogy legyen nappal

sötét hogy ragyogjanak a csillagok

utolsó találkozás és első elválás

imádkozunk mert mások nem imádkoznak

hiszünk mert mások nem hisznek

meghalunk azokért akik nem akarnak meghalni

szeretünk mert mások szíve kihűlt

egy levél közelít mert a másik eltaszít

egymásra azoknak van szükségük akik különböznek

ők értik meg legkönnyebben hogy mindenki mindenkiért van itt

és fogják fel a teljességet

Fordította: Koncz Éva

Lampedusa

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

(John Donne)

 

Az ötezer lakosú parányi olasz sziget a Földközi-tengerben „Európa kapuja”. Az afrikai partoktól 113 km-re fekvő Lampedusa nevét az utóbbi években az afrikai menekültek tették ismertté. Egy korábbi cikkemben én is írtam már róla. Most azok között a témák között szerepel csak gondolatban létező listámon, amelyekről újságírói szemmel nézve „lemaradtam”. Saját meg nem írt cikkeim között mennyiségben minden bizonnyal ezek a témák vezetnek. Ez persze érthető is, hiszen a váratlan eseményekről a mai felgyorsult világban nyilván nem egy lap külső munkatársa szokott tudósítani. Egyszerűen technikai okokból sem. De azért a téma maga érdekes. Tragikus persze mindenekelőtt emberileg. Érdekes, amennyiben számos megválaszolatlan és válaszra váró kérdést vet fel. Amióta ismét tudom nézni az olasz Tv-t, nem tudom megállni, hogy kicsit újságírói szemmel is hallgassam a helyi tudósításokat. Mindig is szerettem az olasz Tv vitaműsorait. Most is magával ragadott az éjszakába nyúló műsor.

Röviden a történtekről azok kedvéért, akik nem hallottak volna a csütörtöki tragédiáról, amely mélységesen megrendítette egész Olaszországot, s talán először az Európai Unió is megérezte, nem vonhatja ki magát tovább a közös felelősségviselés alól.

Október 4-én a kora reggeli órákban az olasz partoktól mintegy fél mérföldre kigyulladt és elsüllyedt egy afrikai menekülteket szállító hajó. A körülbelül 500 menekült közül mindössze 155-en élték túl a tragédiát.

„Szégyen” – Ferenc pápa ezzel a szóval kommentálta az eseményeket. Kinek a szégyene? Azoké a halászoké, akik magukra hagyták a bajba jutott embereket? Egyes információk szerint több halászhajó is elhaladt a szerencsétlenül járt menekültek mellett anélkül, hogy segítségükre siettek volna. Azoké a politikusoké, akik magukra hagyják a menekültek befogadására már évek óta képtelen lampedusiaikat? Vagy egész Európáé, amely magára hagyja Olaszországot a menekültügy terén? Az afrikai helyzetért felelős minden politikusé. Mindazoké, akik a szegénység, a nyomor, a háborúk borzalmai felett szemet hunynak, végső soron az egész emberiségé.

Az olasz Tv különadása valóban megrendítő képeket tár elénk. Emberekről, gyermekekről, akik a halál, a háborúk, betegségek elől menekülnek. Várandós nőkről, akik menekülés közben lettek erőszak áldozatai – mint megtudjuk, ez az oka, hogy olyan sok a menekültek között a várandós nő, mivel a menekültek sokszor több hónapos menekülés, várakozás után indulhatnak el a zsúfolt csempészhajókon Európa partjai felé.

Több napot töltenek a tengeren kitéve az időjárás viszontagságainak.
Mi a megoldás? Hangzik el a kérdés újra és újra. Hatékonyabb menekültügyi politika, a bevándorlók integrálásának megoldása, nagyobb szolidaritás, az afrikai problémák megoldása helyben… - fogalmazzák meg a válaszokat.

Egyes források szerint a csütörtöki tragédia minden idők egyik legsúlyosabb menekülteket érintő tragédiája. Felnyitja vajon az emberiség szemét? Vajon Lampedusa nevét továbbra is a menekültekről és tragédiájukról fogja ismerni a világ? Az idei évben a sziget a Béke Nobel-díjasok jelöltjeinek listáján is szerepel. Vélemények szerint a sziget lakói a menekültek befogadásával egész Európának példát mutatnak emberségből.

Ami a hírekből kimaradt

- az újságírás margójára

Három éve ezekben a kora őszi napokban csöppentem az újságírás világába – mondhatnám véletlenül. Mivel akkoriban is épp meggyűlt a bajom a kiadókkal, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok a lapkiadóknál. Műfordítóként kerestem munkát, de a sors úgy akarta, hogy épp egy napilaptól, konkrétan a Magyar Nemzettől kaptam pozitív választ. Nekik viszont, ez érthető, nem kész, idegen nyelvből egy az egyben lefordítható írásokra volt szükségük, hanem aktuális napi hírekre.

Külső munkatársként leginkább olyan témákat vártak tőlem, amelyek a fő hírek között nem szerepelnek, valamilyen okból mégis aktuálisak és érdekesek. Így azután rengeteg forrást kell átolvasnom, míg megfelelő anyagot találok. S közben persze nagyon sokat tanulok. Sokszor elmondtam, ez a három év olyan volt számomra, mintha egy újabb egyetemi szakot végeztem volna el. Három év múltán rendkívül hálás vagyok ezért a véletlen lehetőségért a lap minden munkatársának, elsősorban Stier Gábornak, a külpolitikai rovat szerkesztőjének, aki először válaszolt levelemre, s később a kulturális rovat szerkesztőinek is bemutatott.

Az évek alatt, ahogy írtam, nagyon sok forrásanyagot olvastam és eközben számos olyan témára bukkantam, amelyek számomra kedvesek és érdekesek, de a lapban különböző okokból nem jelentek meg. Volt, amit nem is ajánlottam, mert magam is éreztem, hogy nem illik az újság profiljához vagy mert épp nem volt aktuális semmilyen szempontból. Volt, amit ajánlottam, de vagy nem tartottak rá igényt, vagy már más írt róla. Időnként az is előfordult, hogy megírtam egy cikket, végül valami okból mégsem jelent meg. De a megjelent cikkek is nagyon gyakran olyan témákról szólnak, amelyekről egy más fórumon lehetne sokkal többet is írni persze. Lehetne mélyebben elemezni eseményeket, azok hátterét, összefüggéseket keresni, stb. Az újságírás egyébként ezen a területen is nagyon sok mindenre tanított. Többek között lényeglátásra és tömör, mégis érdekes fogalmazásra. Nem állítom, hogy mindezt már meg is tanultam. Inkább folyamatosan tanulom.

Ma reggel egy érdekes ötlet fogalmazódott meg bennem. Rég tervezett blogomhoz jó anyag lehet mindaz, „ami a hírekből kimaradt”. Így ma meg is nyitom első állandó „rovatomat” ezzel a címmel: „Ami a hírekből kimaradt”. A fent említett témákból válogatok egy-egy csokorra valót. Talán valaki szívesen olvassa őket, talán valahol még hasznosak lehetnek. Talán valakit megszólítanak és ösztönöznek, ihletet adnak egy jó ötlethez, döntéshez. Az újságírást ui. én magam bevallom, leginkább ezért szerettem meg. Kicsit az utóbbi években háttérbe szorult tanári énem is kibontakozhat benne: egy jó írás ui., a jó példák bemutatása, hiszem, hogy valóban nevelhet, jóra indíthat embereket. Vagyis nemcsak informál, de formál is. Bár az aktuális mindennapi hírekben talán nem ezen van a hangsúly. S talán ez indított arra, hogy megírjam azt is, ami ezekből a hírekből kimaradt. Akár csak magamnak, néhány embernek is. Írásgyakorlásnak is.

Einsiedeln

A kegyhely eredete

Svájc csodákkal, legendákkal övezett bencés kolostorának és kegytemplomának története a IX. századig nyúlik vissza, amikor egy szentéletű bencés szerzetes remeteségbe vonult az itt található erdőkbe. A remete, Szent Meinrad német parasztcsalád gyermekeként született Würtemberg közelében. Bencés szerzetes-ként szentelték pappá Reichenau híres kolostorában, majd egy ideig tanárként dolgozott a Zürichi-tó közelében. Szíve mélyén azonban a magányos, szemlélődő életre vágyott, és ezért 829 körül elöljárói engedélyével remeteségbe vonult a közeli erdőkbe. A szentéletű szerzetest azonban itt is egyre többen keresték fel, ezért egy távolabbi helyen telepedett le, Einsiedeln közelében. Itt élt egészen haláláig. Két rabló ölte meg, akik azt gondolták, biztosan valami kincset rejteget az erdőben. Zarándoknak öltözve keresték fel, és Meinrad halála előtt még szeretettel vendégül látta őket. A legenda szerint a gyilkosság után hollók üldözték a két rablót egészen Zürichig, ahol azután elfogták őket. A szent remete földi maradványait Reichenau-ba szállították. Bár nem a hitéért ölték meg, mégis vértanúként tisztelik. Mintegy negyven évvel később egy Benno nevű pap foglalta el ismét Meinrad remeteségét. Ő alapította a remeteség helyén a ma is virágzó bencés kolostort, amely hamarosan kegyhely lett.

Az angyali szentelés

Az einsiedelni kegyhely legismertebb csodája a Meinrad cellája fölé emelt kápolna szenteléséhez fűződik. A kápolnát eredetileg a Megváltó tiszteletére emelték. Nem sokkal később a kápolna mellé templomot építettek Szűz Mária tiszteletére. A templomot 948 augusztusában ünnepélyesen fel is szentelték. A kápolna felszentelésének időpontját szeptember 14-ére tűzték ki. A hagyomány szerint a kápolna szentelése előtti estén a konstanzi Konrád püspök a kápolnában imádkozott, amikor Krisztus Megváltóként alászállt a mennyből. Lila miseruhában az oltárhoz lépett, és megkezdődött a mennyei liturgia. Angyalok lengették a tömjénezőt, Szent Mihály vezetésével angyali kórus énekelt, a pásztorbotot Szent Péter tartotta. Sok szent is részt vett a szentmisén, amelynek keretében Krisztus maga szentelte fel a kápolnát Édesanyja tiszteletére. Ezzel magyarázható az eredeti titulus megváltozása. A rendkívüli eset híre gyorsan elterjedt, és egyre több zarándok kereste fel a helyet, nemcsak az országból, de távolabbi vidékekről is. Szeptember 14. Einsiedelnben ma is az angyali szentelés ünnepe. Az egész kegykápolna és a templom homlokzata ezernyi gyertya fényétől ragyog ezen a napon.

A kegyhely

Einsiedeln, a hangulatos kisváros ma Svájc legismertebb búcsújáró helye, a bencés kolostor pedig az ország legnagyobb apátsága, és a tudományosság jeles központja. A monumentális kolostor a hozzá kapcsolódó kegytemplommal együtt egyben az ország legnagyobb barokk épületegyüttese.

A templom előtti téren áll a híres Mária-kút. Vizének csodatevő erőt tulajdonítanak. A hagyomány szerint, aki a kút vizéből iszik, és Szűz Máriához imádkozik, meggyógyul betegségéből.

A kegyszobor 

A remete Madonna gyermekével együtt fekete, Európa híres fekete Madonnái közé tartozik. A századok során a gyertyákról, mécsesekről felszálló korom színezte feketére. Amikor 1803-ban a szobrot restaurálták, a művész megtisztította, és így ismét visszanyerte eredeti színét. De nem sokáig. Az emberek ugyanis csalódottak voltak. Amikor meglátták a szobrot, sokan azt mondták: „Ez nem a mi Madonnánk – a miénk fekete!”. A művész ezért feketére festette az arcokat és a kezeket.

A szobor eredete nem ismert. A szakemberek szerint 1450 körül készült, de alkotóját nem ismerjük, ahogyan azt sem tudjuk, hogyan lett a gótikus alkotás Einsiedeln kegyszobrává. 1600 körül a barokknak megfelelő stílusban öltöztetni kezdték. Ruháit az egyházi évnek megfelelő liturgikus színek szerint folyamatosan cserélik.

Az einsiedelni Madonna Magyarországon

A XVIII. század közepén egy egyszerű, jámbor svájci nő, Thalwieser Katalin Magyarországra költözött, és Pesthidegkúton telepedett le. Hazájában sokat imádkozott az einsiedelni csodatevő Mária szobor előtt, ezért mielőtt elhagyta hazáját, egy másolatot készíttetett az einseidelni Madonnáról. Pesthidegkúti otthonában naponta kérte a Szűzanya segítségét minden ügyében. A szorgalmas és jámbor nőt hamarosan feleségül vette egy jómódú férfi. Katalin úgy érezte, boldogságát az einsiedelni Szűzanya közbenjárásának köszönheti, ezért a képet a község határában egy tölgyfára erősítette, hogy mások is imádkozhassanak előtte. Hamarosan egyre többen álltak meg, hogy Mária segítségét kérjék. Az imameghallgatások hírére még tovább terjedt a „Remete Mária” híre. Hamarosan kápolnát, majd templomot építettek. A Remete Máriáról elnevezett Máriaremete ma Budapest és az Esztergomi Egyházmegye egyik kiemelkedő kegyhelye.

Loreto

A kegyhely története

A Szűz Mária názáreti házát őrző olaszországi Loreto II. János Pál pápa elismerő szavai szerint: „a keresztény Mária-tisztelet lüktető szíve”.

A Loretói Boldogasszony (Virgo Lauretana) tisztelete a középkori keresztes háborúk idejére nyúlik vissza. A magyar vonatkozásokat is hordozó eredet-legenda szerint Szűz Mária názáreti házát a Szentföldet elfoglaló török seregek pusztításai elöl angyalok menekítették először a dalmáciai Tersatto (ma Trsat, Horvátország) városába, amely ebben az időben a Magyar Királyság része volt. A település lakói ezt a csodás eseményt saját érdemüknek tekintették, így önteltségük miatt az angyalok a házat rövid időn belül továbbszállították, és az Adriai-tenger túlsó partján egy babérligetben helyezték el. Innen ered a település neve: babér – lauretum. A legendás hagyomány hitelességét régóta kutatják. A kérdés megítélésében azonban máig sem született egységes álláspont. Vannak, akik a ház eredetiségét is vitatják, azonban a legújabb történelmi, régészeti és művészettörténeti kutatások egyre inkább megerősítik, hogy a Loretóban tisztelt ház valóban a Szent Szűz eredeti názáreti háza lehet. Feltételezések szerint a szent házat kereskedők hozhatták Loretóba, tengeri úton, Tersatto pedig egyik megállójuk lehetett útközben. Egyes XV-XVI. századi ábrázolásokon a szent ház valóban hajón látható.

A názáreti szent ház európai tiszteletének elterjedése szerves része annak a több évszázados folyamatnak, amelynek során egyes szent helyek, képek, szobrok kultusza más helyeken is tovább él. Ennek a folyamatnak több elindító oka lehetett. Egyfelől, mint a loretói szent ház esetében az eredeti kultikus tárgy került új helyre, üldözések miatt, vagy más esetben pl. ajándékozás révén. Másfelől egyre gyakoribbá vált az eredetiről készült másolatok terjesztése és tisztelete is. A másolatok készítése leginkább képek, szobrok esetében fordul elő, de érdekességként megjegyezhetjük, hogy épp Szűz Mária názáreti házának van egy másik kegyhelye is, Anglia területén. Az angliai (Walsingham) kegyhely legendája szerint 1061-ben egy szentéletű hölgynek álmában megjelent Mária, és azt kérte tőle, hogy názáreti házának mását építse fel Anglia egy meghatározott helyén. A ma már kevésbé ismert Walsingham a középkorban Európa egyik legjelentősebb kegyhelye volt.

Loreto a XIV. század végétől kapott búcsúkiváltságokat. A századok során egyszerű híveken kívül számos jeles egyházi és világi személyiség is felkereste. Az Egyház több szentjéről is feljegyezték, hogy meglátogatta a kegyhelyet. Megfordult itt többek között Paolai Szent Ferenc, Canisius Szent Péter, Borromei Szent Károly és Loyolai Szent Ignác is. A későbbi századok szent zarándokai között megemlíthetjük Bosco Szent Jánost vagy Maxilian Kolbe atyát. XXIII. János Pál pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának vigíliáján, 1962. október 4-én járt a kegyhelyen. II. János Pál pápa öt alkalommal kereste fel Mária szentélyét.

A törökellenes küzdelmek jelképe

A XVII-XVIII. századi Európában loretói kápolnák sora épült. A Loretói Boldogasszony fokozott tisztelete ezekben a századokban a törökök európai előretörésével magyarázható. A törökök szentföldi pusztításai elöl Európába menekített Szent Ház, és az itt tisztelt Mária-szobor a századok során ugyanis a törökellenes küzdelmek jelképe lett. A török seregekkel vívott lepantói ütközet előtt (1571. október 7.) a keresztény hajóhad Loretónál ajánlotta magát a Szűzanya oltalmába. A fényes győzelmet a katonák Szűz Mária segítségének tulajdonították. Ennek a győzelemnek emlékére hirdette meg V. Szent Piusz pápa a Rózsafüzér Királynője ünnepet, és ugyancsak ekkor született meg hálából a Szűzanya új invokációja: Keresztények Segítsége, amely azután a kegyhelyről elterjedt loretói litánia szövegébe is bekerült.

A Loretói Madonna tisztelete Magyarországon

A feljegyzések tanúsága szerint Loretót már a XIV. századtól magyar zarándokok is folyamatosan felkeresték, sőt a kegyhelyen időnként magyar gyóntatók is működtek. A Szentföldre vagy Rómába igyekvő zarándokok közül is sokan megálltak itt. Pázmány Péter, a magyar katolikus megújulás jeles alakja többször is felkereste Mária kegyhelyét. A költő Zrínyi Miklós mellett a Zrínyi család több tagja is megfordult Loretóban. Zrínyi Ilona négy, drágakövekkel kirakott rózsafüzért ajándékozott a kegyhelynek. Évekkel később fia, II. Rákóczi Ferenc töltött itt pár napot.

A kegyhely hírét közvetve az itt született loretói litánia is növelte. A loretói litánia terjesztésében Európa-szerte, így hazánkban is nagy szerepet játszottak a jezsuita atyák, akik 1554-ben telepedtek le Loretóban.

A XVII. századtól a Habsburg-ház ösztönzésére Nyugat-Magyarországon és a Felvidéken loretói kápolnák egész sora épült, mintegy misztikus-lelki védősáncként a török veszedelemmel szemben. A mai Magyarország területén a Gödöllő melletti Máriabesnyő vált különösen ismert kegyhellyé. A besnyői templomba az építtető Grassalkovich Antal rendelt egy loretói kegyszobor-másolatot, amely ma a főoltár mögötti kis kápolnában áll.

A török elleni harcokban közvetlenül érintett magyar nép erős Loretói Boldogasszony-tiszteletének jele az is, hogy a Szent Ház legendáját átültették hazai környezetbe. Az andocsi kegyhelyről és kápolnájáról tudja a hagyomány, hogy angyalok menekítették Kalocsáról a somogyi lankák közé, miután eredeti helyén a kápolnába török katonák szállásolták be magukat.

Ifjúsági találkozók színhelye

Az utóbbi években Loreto neve az itt szervezett ifjúsági találkozókkal is szorosan összefonódott. 1995-ben II. János Pál pápa is részt vett azon az európai ifjúsági találkozón, amellyel a fiatalok kifejezték, hogy Máriával akarnak készülni a 2000-es nagy Jubileumra. A világ katolikus ifjúsága az utóbbi években egyre inkább kötődik Mária kegyhelyéhez. Ezt mutatják az ismétlődő zarándoklatok és találkozók. XVI. Benedek pápa 2007 szeptemberében szintén Loreto közelében találkozott mintegy 500 ezer olasz fiatallal. Az eseményen az Olasz Püspöki Konferencia meghívására 53 nemzet hivatalos delegációi és sok külföldi fiatal is részt vehetett. A külföldi fiatalok meghívásának célja az volt, hogy jelenlétükkel gazdagítsák a találkozót, erősítsék a népek közötti egységet és békét. A találkozó egyben egyfajta előkészületet is jelentett a 2008-as ausztráliai világifjúsági találkozó előtt.

Passau – a Segítő Szűz Mária ősi kegyhelye

A város

Passau 2000 éves hagyományra visszatekintő, ősi város, századokon át a közép-európai kereszténység fontos központja, festői település Alsó-Bajorországban, a Duna, az Inn és az Ilz folyók találkozásánál – innen közismert neve: „a három folyó városa”.

A kelta, majd római erőd-város világtörténelmi jelentőségét 739-ben nyerte el, amikor püspöki székhellyé nyilvánították. Ettől kezdve a XVIII. századig a legnagyobb német egyházmegye püspöki székhelye volt. Innen irányították az egész osztrák-magyar régió keresztény hitre térítését. A bécsi Szent István dóm és Szent István magyar királyunk egyaránt a passaui székesegyház védőszentjétől, Szent István vértanútól kapta nevét.

A középkorban fontos kereskedelmi és ipari központ, jeles történelmi események színhelye volt Passau, virágzó művészettel. A régi kereskedelmi város nemzetközi jellegét ma is őrzik különböző stílusban épült templomai, középületei. Csaknem egész Európából találunk itt művészi alkotásokat. A mai városképet leginkább az olasz barokk uralja. A XVII. század nagy tűzvészei után ui. olasz mesterek építették újjá a várost. A XIX. század elején Passau politikai jelentőségét elveszítette. Püspöki székhelyként és kulturális központként azonban a mai napig fontos szerepet tölt be Bajorország életében. A Szent István székesegyház hatalmas belső terében a világ legnagyobb orgonája csendül fel. Az Inn folyó partjai felett emelkedik a világszerte ismert Mariahilf kegytemploma, amely századok óta zarándokok ezreit vonzza. Az 1978-ban alapított passaui Egyetemet európai hírű, rangos egyetemként tartják számon. Csaknem 10 000 hallgatója a város teljes lakosságának egy ötödét alkotja.

A Segítő Szűzanya kultusza

A német eredetű Segítő Szűzanya kultusz egy kép körül alakult ki. A Magyarországon is rendkívül népszerű Eleousza típusú képet 1514-ben festette id. Lucas Cranach. Az eredeti festményt 1611-ben I. János György szász választófejedelem ajándékozta Lipót főhercegnek, aki passaui püspök volt. Erről a képről Passauban egy másolat is készült 1622-ben. Az eredetit 1625-ben Lipót főherceg magával vitte Innsbruckba, míg a másolat Passauban maradt. A képnek tulajdonított csodák és egy látomás hatására épült az 1627-ben felszentelt passaui Mariahilf kegytemplom, amely azóta is híres zarándokhely Bajorországban.

1683-ban, a magyar történelemből is jól ismert bécsi győzelem után a kép az iszlám hódítás elleni harc jelképévé vált. A törökök IV. Mohamed török szultán vezetésével utoljára próbálták megostromolni Bécset 1683-ban. I. Lipót német-római császár, magyar és cseh király családjával már korábban Passauba menekült, ahol az uralkodó vezetésével naponta imádkoztak a kapucinusok templomában Máriához a keresztény győzelemért. Ekkor eskette fel Avianói Márk, kapucinus szerzetes a keresztény csapatokat, amelyek „Maria hilf!” (Mária, segíts!) kiáltással indultak a kahlenbergi csatába. A csatába III. (Sobieski) János lengyel király vezette a keresztény hadakat, aki még hadba indulása előtt a Częstochova-i Mária kegykép előtt imádkozott a győzelemért. Így vonultak a törökök ellen a keresztény katonák, és 1683 szeptember 12-én a lengyel király vezette lengyel és birodalmi seregek (70000 fő) döntő győzelmet arattak Kara Musztafa Bécset ostromló, túlerőben lévő török serege (150000 fő) felett. A győzelem valóban isteni csoda volt.

Hálából építtette fel  I. Lipót császár Bécsben a Mariahilf templomot (az osztrák fővárosban egy egész kerület is viseli a Mariahilf nevet),  XI. Ince pápa pedig elrendelte szeptember 12-én Mária neve ünnepét – annak emlékére, hogy a keresztények Mária nevének segítségül hívásával vívták ki a történelmi győzelmet  Ezt követően a német nyelvterületen a Mariahilf kegykép tisztelete a Habsburg főhercegektől és hercegnőktől kezdve a napszámosokig minden társadalmi rétegben rendkívül elterjedt.
Magyarországon is számos kegyhelye van a Segítő Szűzanyának, köszönhető ez nagyrészt a német telepeseknek, akik új hazájukba magukkal hozták Mariahilf tiszteletét. A Segítő Szűz tiszteletének terjedését ugyanakkor az is elősegítette, hogy a bécsi győzelem után kezdődött meg Magyarország felszabadítása is a másfél évszázados török uralom alól. A legjelentősebb magyar kegyhely talán Bodajk, ahol a Segítő Mária passaui változatának filiációját őrzik. Jelentős búcsújáróhely továbbá Baja. Mária könnye kegykápolnájában őrzik a passaui kép egyik másolatát. Budapesten is több templomnak van Segítő Szűz Mária oltára, az óbudai Kövi Szűz Mária templom a Segítő Szűz Mária kedves kis kegytemploma, és ugyancsak Mariahilf képek körül bontakozott ki a főváros melletti Solymár illetve Csobánka Mária kultusza.

Érdekességek:

A festő

Talán különös, de a német nyelvterületen legismertebb Mária kegykép eredetijét egy protestáns festőművész festette. A kor festőóriása, id. Lucas Cranach Luther Márton kortársa, sőt közeli jó barátja volt. Cranach maga is az evangélikus vallást követte, egyes források szerint ezzel magyarázható, hogy Máriát nem a hagyományos módon, égi dicsőségében, hanem glória, felhők és csillagok nélkül, egyszerű, gyermekét gyengéden magához ölelő édesanyaként ábrázolta. Az eredeti, Cranach által festett képet Lipót főherceg 1619-ben magával vitte Innsbruckba, ma is itt látható. A szó hagyományos értelmében kegyképpé valójában a Passauban készült másolat vált, hiszen ehhez kötődtek az első csodás imameghallgatások. A képről később több száz másolatot készítettek, s az ezek körül kialakuló kegyhelyek szinte gombamód terjedtek, különösen a német területeken.

Pálosok Passauban

A passaui Mariahilf kegytemplomát 1631-től, tehát gyakorlatilag a kezdetektől kapucinus barátok látták el belvárosi kolostorukból. Ők alakították ki az Európa-szerte ismert zarándokközpontot. 1803-ban, a szekularizáció idején a kapucinus kolostort feloszlatták, és a búcsújárás szinte teljesen megszűnt. A kapucinusok csak 1890-ben tértek vissza a városba. Néhány éve, 2002 őszén az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Mária tiszteletükről jól ismert pálos rend tagjai vették át a kegytemplom ellátását.

Boldog Gizella sírja Passauban

A híres Mária kegytemplom mellett a magyar zarándokok kedvelt úti célja Passauban a hajdani bencés apátság Szent Kereszt temploma. Kereszthajójának déli fala előtt található Boldog Gizella sírja.

Gizella, Civakodó Henrik bajor herceg legidősebb lánya volt, II. Henrik császár nővére. 996-ban az első magyar király felesége lett. Fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében. Az ő vezetésével készült többek között az a miseruha, amelyben a királynő kezének munkája is benne van, és amely később a magyar királyok koronázási palástja lett. István 1038-ban bekövetkezett halála után az özvegy királynét politikai ellenfelei folyamatosan üldözték, ezért 1042-ben visszatért Bajorországba, és a passaui bencés kolostor apátnőjeként fejezte be számos megpróbáltatás közt telt földi életét.

A częstochowai Szűzanya új koronázása

Mária szobrainak, képeinek öltöztetése régi szokás. Van, ahol a liturgikus időszak szerint cserélik a különböző ruhákat, legtöbbször azonban – ahogyan a częstochowai kegykép esetében is – a ruhák hálaadományként, vagy a tisztelet jeleként készülnek.

A częstochowai Szűzanyának jelenleg nyolc ruhája van. Az első, az ún. gyémánt- vagy briliánsruha a XVII. századból való. Eredetileg nagyobb ünnepekre készült, és egy pálos testvér alkotása. Drágakövek százai ragyognak rajta. 2005 augusztusáig a képet általában ebben a ruhában láthattuk, felváltva az ún. rubinruhával, melyet másik nevén a hűség ruhájának is hívnak.

A rubinruha eredetileg szintén a XVII. században készült, és az adventi, valamint a nagyböjti időszakban díszítette a Szűzanya képét. A felhasznált drágakövek között legnagyobb számban rubinkövek találhatók, melyek vörös színük révén Krisztus vérét jelképezik. A ruhát a XX. században restaurálták. A régi drágakövek közé a restaurálás során több mint 200 jegygyűrűt illesztettek, innen ered a „hűség ruhája” elnevezés.

A częstochowai Szűzanya kegyképe egyike a legismertebb koronázott kegyképeknek. Az első ünnepélyes koronázásra 1717. szeptember 8-án került sor. A XI. Kelemen pápa által adományozott koronákat azonban 1909-ben ismeretlen tettesek elrabolták. X. Piusz pápa, miután értesült a barbár tettről, azonnal új koronákat adományozott a kegyképnek. Az új koronázásra 1910-ben került sor.

Erre az alkalomra készült a kegykép harmadik ruhája, a korallruha. A selyem alapon aranyszálakkal hímzett, koralldíszítésű ruha a Kielce környéki asszonyok adománya.

A negyedik, millenniumi ruha 1966-ban, a lengyelországi kereszténység ezredéves jubileumára készült. A ruhát Stefan Wyszyński bíboros áldotta és szentelte meg 1966- május 3-án, Lengyelország nemzeti ünnepén. Az ünnepségen részt vett Karol Wojtyła bíboros, a későbbi II: János Pál pápa is.

A korall-gyöngy ruha 1969-ben készült, érdekessége, hogy több külföldi kiállításon is részt vett.

A másik korall-gyöngy ruha a kegyhely hatszáz éves évfordulójára készült, ezért jubileumi ruha néven is ismerik.

Ugyancsak a hatszáz éves évfordulóra készült az ún. aranyruha is, amely egy kármelita apáca alkotása. Az első két ruha kivételével valamennyi ruhát a kegyhelyen található Hatszáz év Múzeumában őrzik.

Különös jelentőssége van annak az eddig legújabb ruhának, amely nagyrészt borostyánból készült, ezért a borostyánruha nevet viseli. 2005 augusztusától ez a Szűzanya harmadik ruhája, amely időről időre a képet díszíti. A ruhát egy gdański ékszerész, a néhány éve csodás körülmények között meggyógyult Mariusz Drapikowski készítette azokhoz a koronákhoz, amelyeket közvetlenül halála előtt, 2005. április 1-én áldott meg és ajándékozott a szívéhez mindig oly közelálló kegyhelynek II. János Pál pápa. Érdekes egybeesés ez egy korábbi, a kegyhely szempontjából rendkívül jelentős eseménnyel. János Kázmér, lengyel király 1656-ban ugyanezen a napon, április 1-én ajánlotta ünnepélyesen Mária oltalmába országát, miután 1655-ben csodával határos módon a częstochowai kegyhelynél tört meg a svéd seregek megállíthatatlannak látszó ostroma. A borostyánruha hálaadomány a svédek felett aratott győzelem 350. évfordulója alkalmából, valamint II. János Pál pápa életéért és pápai szolgálatáért. Először 2005. augusztus 26-án, a Częstochowai Szűzanya ünnepén díszítette a kegyképet a II. János Pál által adományozott koronákkal együtt. Ez volt a kegyhely történetében a harmadik ünnepélyes koronázás.

A negyedikre idén szeptember 4-én készülnek. Az 1910-i koronázás 100. évfordulójára a lengyel katolikus hívek kilenc első szombat megünneplésével, Mária tiszteletére szentelt kilenceddel készülnek, 2010. januárja óta. A kilencedik szombaton, szeptember 4-én kerül sor, immár negyedszer, a kép ünnepélyes megkoronázására.

Az új koronákat még márciusban megáldotta XVI. Benedek pápa a Vatikánban. A pápa érdeklődve csodálta meg a kivételes művészi alkotást. „Ezek a koronák valóban az égből szálltak alá” – mondta. A számos gyémánt és rubinkő mellett a koronák különleges ékei azok a meteoritok, amelyek a Szűzanya koronáját díszítő három csillagban lettek elhelyezve. A Holdról származó követ egy zarándok adományozta a kegyhelynek nem sokkal a jelenlegi perjel, a magyarul is beszélő, és a magyar földet, mint a pálosok szülőföldjét különösen szerető, így hazánkban is sokak által ismert Roman Majewski atya kinevezése után. Ez a kő adta az indítást az új koronák készítéséhez. A Szűzanya koronáját ezen kívül borostyán liliomok, a názáreti szent lakból származó kövek és hét égszínkék gyöngy, míg Jézus koronáját a Golgotáról származó kő és egy borostyán kereszt díszíti. A két koronához, melyek a Lengyel Nemzet Hálájának Koronái nevet kapták, összesen több mint kétezer gyémántot használtak fel. A különösen értékes hálaadomány igazi nemzeti összefogásra indította a lengyel híveket. Az egész országból érkeztek adományok. „A legkisebb adomány, amelyet kaptunk, 10 gr. (lengyel váltópénz, értéke nincs egy forint sem – megj. szerző) volt, egy Suwałki környékéről származó falusi asszonytól. Csak ennyi pénze volt. Hát nem a bibliai özvegyasszony két fillérjét juttatja eszünkbe egy ilyen gesztus?” – mondja a kolostor perjele. Az új koronákat a borostyánruha alkotója, Mariusz Drapikowski készítette, és ugyancsak az ő műhelyében készül a koronákhoz a Szűzanya új ruhája is. A már előzetesen a hála, a szeretet és a szenvedés ruhájának nevezett új ruha érdekessége, hogy a művészi alkotáshoz a 2010. április 10-én tragikus körülmények között lezuhant elnöki repülőgép egy darabját is felhasználják.

Keresztény Élet 2010. szeptember 5.

II. János Pál pápa: Római triptichon (részlet)

3. Az apa beszélgetése fiával Morija földjén

Így mentek és beszélgettek már harmadik napja:

Íme a hegy, ahol az áldozatot be kell mutatnom Istennek –

Mondta az apa. A fiú hallgatott, nem merte megkérdezni:

És hol van az áldozati állat? Van tüzünk és fánk és késünk,

De hol van az áldozat?

Isten maga gondoskodik majd áldozati állatról –

Felelte, nem merte hangosan

Kimondani a szavakat? Az áldozat, fiam, te leszel –

Így hát hallgatott.

És ezzel a hallgatással ismét elmerült a némaság vadonában.

Hang vezette.

Most a Hang hallgatott.

Magára maradt a nevével

Ábrahám: Az, aki a remény ellenére hitt.

Egy perc és megrakja az áldozati máglyát,

Meggyújtja a tüzet, megkötözi Izsák kezeit –

És akkor – mi lesz: fellobban a máglya…

Már látja önmagát, mint halott fia apját,

A Hang adta neki a fiát, és most elveszi tőle?

Ó Ábrahám, aki erre a hegyre lépsz Morija földjén,

Van az atyaságnak egy olyan küszöbe, melyet te nem lépsz át.

Egy másik Atya lesz az, aki itt elfogadja majd Fia áldozatát.

Ne félj Ábrahám, menj tovább, előre

És tedd, amit tenned kell.

Te sok nemzet atyja leszel,

Tedd, amit tenned kell, mindvégig

Ő maga fogja vissza kezedet,

Mikor már kész lesz arra, hogy lemérje az áldozati csapást…

Ő maga nem engedi, hogy kezed beteljesítse

Azt, ami a szívedben már beteljesedett.

Igen – megáll a kezed a levegőben.

Ő maga állítja meg.

És ettől kezdve Morija földjének hegye a várakozás helyévé válik –

Mert rajta kell beteljesednie a titoknak.

Fordította: Koncz Éva

II. János Pál pápa: Római triptichon (részlet)

II. Elmélkedések a Teremtés könyvéről a Sixtusi-kápolna küszöbén

1. Az Első Látó

„Benne élünk, mozgunk és vagyunk” –

Mondja Pál az athéni Areopagoszon –

Ki is Ő?

Olyan mint egy kimondhatatlan tér, amely mindent átölel –

Ő a Teremtő:

Átölel mindent a semmiből hív a létbe

Nemcsak kezdetben, de szüntelen.

Minden szüntelen alakulásban létezik –

„Kezdetben volt az Ige és minden Általa lett”.

A kezdet titka az Igével együtt születik, az Igéből bontakozik ki.

Az Ige – az örök látás és az örök szó.

Az, aki teremtett, látott – látta, „hogy ez jó”,

A miénktől eltérő látással látott,

Ő – az első Látó –

Látta, megtalálta mindenben saját Létének, teljességének valami nyomát –

Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius –

Mezítelen és áttetsző –

Igaz, jó és szép –

Mennyire más volt az Ő látása, mint a miénk.

Örök Látás és örök Szó:
„Kezdetben volt az Ige és minden Általa lett”,

Minden, amiben élünk, mozgunk és vagyunk –

Az Ige, a csodálatos Ige – az örök Ige, mintegy a láthatatlan küszöbe

Mindannak ami létezett, létezik és létezni fog.

Mintegy az Ige volt a küszöb.

Az Ige küszöbe, benne volt minden láthatatlan, örök,

Isteni módon – ezen a küszöbön túl kezdődik a történelem.

Fordította: Koncz Éva

Jan Twardowski: EGYÜTT

Remény és kétség

öröm és bánat

hit és hitetlenség

folyton gyorsuló idő

el nem múló sötétség

túl messze

és már nem sokára

ház telve barátokkal

és üres magányban

ember aki keres

angyal aki nem tud

mint két sün kik egymáson csodálkoznak

helyüket keresve együtt vándorolnak

Fordította: Koncz Éva

Jan Twardowski: NE

Ne szórjátok meg a vallást porcukorral

ne radírozzatok ki belőle

ne öltöztessétek rózsaszín ruhákba

a háborús táj felett szálló angyalokat

ne küldjétek a híveket a magyarázatok pásztorsípjához

Nem úgy jövök vigaszért, mint egy tál levesért

szeretném a fejem lehajtani végre

a hit kemény kövére

Fordította: Koncz Éva

Szent Antal és az elveszett tárgyak

 

A szentek tisztelete a Katolikus Egyházban mindig is jelentős volt, jóllehet koronként változtak a kultusz formái. Én magam mindig szívesen olvastam szentek életrajzait vagy épp szentek írásait, gondolatait. Sok kedvenc szentem van. A szentek tiszteletének bizonyos formái azonban elég távol állnak tőlem, mint pl. az ereklyekultusz. Igazából még szentek közbenjárását is ritkán kérem bármiben – ez is távol áll bizonyos értelemben tőlem. Annál érdekesebb az a különös kapcsolat, ami évek óta Szent Antalhoz fűz.

Szent Antal az Egyház egyik legnépszerűbb szentje, képe, szobra szinte minden katolikus templomban megtalálható, és általában az ő oltárai előtt látható a legtöbb fohászkodó, közbenjárást kérő vagy épp hálát adó, imádkozó ember. Én nem tartozom közéjük – sem. Ha valaki megkérdezné, ki is volt pontosan Szent Antal, bevallom, annak is utána kellene néznem, s ha tőle kellene valamit idéznem, imát, bölcs gondolatot – ugyancsak bajban lennék. Olvastam nyilván róla többször, láttam egyszer egy filmet az életéről is, de – ez is érdekes – valamiért nem maradt meg igazából az emlékezetemben. Jártam a tiszteletére szentelt Bazilikában Padovában, onnan őrzök egy szép, mély lelki élményt, ez igaz, mégis elsőre az jut eszembe, milyen giccsesnek és idegennek találtam, hogy Padovában mindenen Szent Antal képe látható. És mégis – Szent Antal az egyik legfontosabb, de mindenképp legérdekesebb szent az életemben, a mindennapjaimban. Nem is értem.

Azt sem tudom, hol és mikor hallottam, hogy Szent Antal – többek között – segít megtalálni az elveszett tárgyakat. És meg kell mondjam, valóban így van. Én lennék az utolsó, aki épp egy ilyen, már-már babonásnak ható hiedelmet követ, hacsak nem tapasztalnám, legtöbbször magam is meglepődve, hogy ez „működik”. A legtöbben, ha Szent Antal segítségét kérik, általában valamit ajánlanak érte, legtöbbször pénzt. Ezért (is) vannak a Szent Antal szobrok alatt általában külön perselyek, „Szent Antal perselyek” – az adományokat, ha jól tudom, szegények támogatására fordítják. Én ígérni sem szoktam, sőt – ha őszinte akarok lenni – konkrétan imádkozni sem. Egyszerűen „eszembe jut”, ha valamit semmiképp nem találok, kellene kérni Szent Antal segítségét – és általában fél percen belül előkerül a keresett tárgy, számomra valóban megmagyarázhatatlan módon. Olykor a lehető legelképesztőbb helyekről, lecsúszott papírlapok, máskor szinte a szemem előtt volt, de előtte nem láttam, nem vettem észre. Legutóbb egy 20 éve írt levelet akartam megkeresni, ami szintén lehetetlennek látszott, több száz rendezetlen levél között. Ezt a levelet kivételesen már kezdettől „Szent Antallal” kezdtem keresni, és, csodák csodája, pár perc alatt meg is találtam. A legkülönösebb mégis a konyharuha esete volt nemrégiben. Két napja átkutattam minden lehetséges helyet, ahová letehettem, de nyoma veszett. Persze egy konyharuha nem akkora érték, ami pótolhatatlan lenne, ez egyszerűen az az eset volt – biztosan ismeri mindenki – amikor a tény dühít, hogy valamit nem találunk. Végül akkor is „eszembe jutott” Szent Antal, mint az utolsó mentőöv. No de Szent Antal segítségét kérni egy konyharuha kereséséhez, ez már igazán abszurd lenne – futott át azonnal a fejemen. És mégis, ez tényleg szinte sokkoló hatással volt rám, abban a pillanatban szinte ösztönös mozdulattal felemeltem a szék támlájáról a rávetett pulóvert – és láss csodát! – a konyharuha, amit két napja kerestem, hiába, ott volt alatta…

Különös – maga a jelenség is, de számomra az külön is, vajon miért segít Szent Antal még ilyen apró dolgokban és még egy ilyen „idegennek” is, mint amilyen vele szemben én vagyok?

Kelt: 2013. június 13. Padovai Szent Antal ünnepén

Jan Twardowski A HITRŐL

Hányszor kell elveszíteni hitünket

a hivatalosat

a gőgöset

az orrát fennhordót

a biztonságra törőt

a mindenfelé hirdetettet

hogy megtaláljuk azt az egyet

mely mint a kőszén még zölden

egyszerűen

találkozás a sötétben

mikor a bizonytalanság bizonysággá válik

amely igazán hit mert teljesen hihetetlen

Fordította: Koncz Éva