Pascalt olvasok

-         avagy: gondolatok a HIT ÉVE után

Így telik el egy év, akár még ez is lehetne találó cím, alcím ehhez a néhány keresetlen gondolathoz.

Egy éve nagy reményekkel nyitottam meg rég tervezett blogomat, „jobb híján” épp egy olyan versfordítással, kedvenc lengyel pap-költőm, Twardowski atya versével, amely a frissen megnyitott HIT évéhez véletlenül épp nagyon jól illett. A HIT éve felettem, mellettem szinte észrevétlenül suhant el, ahogy maga a polgári év is. Talán nincs is ebben semmi különös. Nem sokat, mondhatnám semmit sem tettem, hogy bármi nyomot is hagyjon az életemben. És mégis…

Amikor Krisztus Király ünnepén a HIT évét ünnepélyesen bezárták, valami egészen különös élményben lehetett részem. Nem akarnám a dolgot túlmisztifikálni, de az volt az érzésem, egy pillanatra felvillant előttem gyakorlatban mindaz, amiről elméletben annyit hallottam, olvastam az Egyház mint Misztikus Test működésével kapcsolatban. Amelyben titokzatos módon meríthet a közös kincsekből az is, aki azokhoz maga hozzá nem igazán tett. 

Az eset hétköznapi szinten nagyon egyszerű volt. Néhány hónapja ismét tudom nézni itthon az olasz köztévét – talán ez volt az egyetlen, amiért én magam tettem. Furcsa lehet kívülállónak, de ehhez a csatornához nagyon „kötődöm”. Soha nem voltam tévénéző ember, nálam a TV hetekig állhat anélkül, hogy bekapcsolnám, a függőség veszélye, azt hiszem, a TV részéről egyáltalán nem fenyeget. Ha egyáltalán TV-t nézek, az 90 %-ban az olasz TV. Néhány műsorukat rendszeresen megnézem, ha tehetem. Ilyenek többek között a vasárnap délelőtti egyházi hírműsorok. Nos az imént említett „kis csodát” is ennek a műsornak köszönhetem. A HIT éve apropóján – csak ezen a napon, az eredményhirdetés kapcsán tudtam már meg – az olasz TV szavazást rendezett a tévénézők körében. Szavazni egy könyvre lehetett. A HIT ÉVE könyvére. A megtisztelő címet Pascal: Gondolatok című könyve nyerte el. Az eredményhirdetés kapcsán elhangzott ajánlások után azonnal elővettem én is a könyvet. Még egyetemistaként olvastam, és emlékszem, akkor rám is nagy hatással volt, jóllehet konkrétan egy gondolatát sem tudtam volna már idézni. Így hát – gondoltam – jól fog jönni az ismétlés. Így a HIT ÉVE után. 

Guadalupe

A kegyhely

Az ősi azték település helyén álló, hegyekre épült Mexikóváros huszonhárom millió lakosával ma a világ legnagyobb metropolisza. Az európai hangulatot idéző történelmi városmag, a modern belváros és a külváros nyomortelepei – a jelen társadalmi viszonyait hűen tükröző külön kis világ. Guadalupe, a világ leglátogatottabb Mária kegyhelye és a jelenések helye, a híres Tepeyac-domb a főváros észak-nyugati peremén áll.

A jelenések

A XVI. században a spanyol hódítók egymás után szállták meg és rombolták le az ősi azték telepeket. A gyarmatosítók után nem sokkal megérkeztek az első ferences szerzetesek is, akik megkezdték az őslakosság keresztény hitre térítését. Fáradozásaik kezdetben reménytelennek látszottak, hiszen egyszerre kellett megértetniük magukat a pogány bennszülöttekkel, és egyben megvédeniük őket a „keresztény” hódítók kegyetlen kizsákmányolásával, kapzsiságával szemben. Végül a Szent Szűz csodás jelenése sietett segítségükre. A Szent Szűz megjelenése az ősi azték szentély helyén, paradox módon a leigázott őslakosság méltóságát, életkedvét adta vissza azáltal, hogy eredeti tisztaságában és mélységében, közvetlenül adta át az örömhírt, amelyet a magukat keresztényeknek nevező hódítók tetteikkel meggyaláztak.

Cuauhtlatohuac, aki a keresztségben a Juan Diego nevet kapta, szegény indián volt. 1531 decemberében, Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén gyalog indult falujából a távoli templom felé. Útja a Tepeyac-domb felé vezetett. Amikor a dombhoz ért, hirtelen leírhatatlanul szép zenét hallott és egy fehér felhőt pillantott meg, majd egy csodálatos női alak tűnt fel szemei előtt, aki az igaz Isten Anyjaként mutatkozott be. Arra kérte Juan Diegót, menjen el a püspökhöz és kérje meg, hogy a látomás helyén építsenek templomot. A püspök tolmácsa segítségével végighallgatta a történteket, de mivel kételkedett a jelenés hitelességében, bizonyítékot kért. December 12-én, az újabb jelenés alatt a téli idő ellenére a kopár dombon gyönyörű virágok nyíltak. A Szűzanya így igazolta választottját. Juan Diego köpenyébe, „tilmájába” gyűjtötte a virágokat és elvitte a püspökhöz. Odaérve kibontotta az összefogott tilmát, mire a virágok a földre hullottak, a jelenlevők legnagyobb meglepetésére pedig a köpenyen megjelent a Szűzanya képe.

A csodás esemény híre gyorsan terjedt A jelenések helyén kápolnát építettek. Egymást követték a csodás gyógyulások, megtérések. Az evangelizálás addig nehezen induló műve egyszerre virágozni kezdett. Néhány éven belül mintegy 10 millió indián keresztelkedett meg. A zarándokok száma növekedett, a kis kápolna már nem tudta befogadni őket. Ezért a XVII. század végén a kegyhelyen bazilikát emeltek. A bazilika falai a századok során süllyedni kezdtek, egy idő után életveszélyessé vált az épület. Ekkor egy új, modern bazilikát építettek, a régit pedig restaurálták. Ma az ereklyeként tisztelt tilmát az új bazilikában őrzik, de a régi is látogatható.

A kép

Az agávészálakból szőtt köntösön egy 143 cm kegykép látható. Mária teljes alakos képe lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel ábrázolja a Szűzanyát. Karjában nem tart gyermeket. A Guadalupei Szűz a Jelenések Könyvének Asszonya, ragyogó dicsfény, napsugarak övezik, ő a Napba öltözött Asszony, félholdon áll. A kép alján egy kis angyalt láthatunk. Mária vállát azúr köpeny borítja, rózsaszín ruháját csillagok ékesítik. Viola színű öve azték szokás szerint jelzi, hogy áldott állapotban van. A Szűz kreol arcvonásai nem azonosíthatók sem európaiként sem indiánként. A mexikóiak Fekete Madonnának nevezik.

A látnok

Juan Diego az amerikai kontinens első kanonizált szentje 1474 körül született Mexikóvárostól nem messze egy kis azték faluban. Alapos azték nevelésben részesült. Fiatal fiúként egy azték katonai iskolába járt, ahol megismerte az indián harcmodor titkait és azt is, hogyan lehet élve foglyokat ejteni, akiket azután a helyi szokás szerint ugyancsak élve áldoztak fel Huitzilopochl istenségnek.

1524-ben, nem sokkal azután, hogy a környéken az első ferences misszionáriusok megkezdték hithirdető tevékenységüket, feleségével együtt megkeresztelkedtek és új életet kezdtek. Felesége fiatalon meghalt. Ettől kezdve Juan Diego nagybátyja, Juan Bernardin kis házában élt Tolpetlacban, nem messze attól a helytől, ahol a Szűzanya 1531. december 9 és 12 között megjelent neki Tepeyac hegyén. A jelenések után élete végéig templomszolgaként élt a Tepeyac dombon épült kis kápolna mellett. A Guadalupe-i Szűzanya első szolgálója hiteles jámborságával és fedhetetlen életével mély hatást gyakorolt a kortárs hívekre. A vezeklés és az imádság embere volt. Zumarraga püspök külön engedélyével hetente háromszor áldozhatott, ami ebben az időben kivételes kegynek számított. Juan Diego 1548. május 31-én halt meg. II. János Pál pápa 1990-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta.

Megmagyarázhatatlan jelenségek

A guadalupei kegykép keletkezése és fennmaradása tekintetében egyedülálló ereklyének számít. A hagyomány kezdettől természetfeletti eredetéről tanúskodott, az idő múlásával pedig csak szaporodnak a képet övező csodás jelenségek, felfedezések. Csodának számít maga a kép eredete, de ugyanígy az anyag megmaradása is. Századok óta kutatják a tudósok a legújabb technológiai módszerekkel, de nemcsak magyarázatot nem találnak, hanem a kutatások újabb és újabb titkokat, megmagyarázhatatlan jelenségeket fednek fel.

A tilma megmaradásának nincs semmilyen természettudományos magyarázata. Hasonló összetételű szövetek húsz év után tönkremennek, elmállanak, Juan Diego köpenye azonban több mint négyszáz év után is ép állapotban maradt meg a csodás kép alatt. Legutóbb a NASA tudósai vizsgálták a képet, akik többek között megállapították, hogy a kép valójában nem érintkezik az anyaggal, a szövet felett lebeg.

1936-ban a Nobel-díjas Fritz Hahn professzor kémiai vizsgálatnak vetette alá a szövet néhány szálát, és megállapította, hogy a rostszálak semmilyen ismert, természetes vagy szintetikus festékanyagot nem tartalmaznak. A NASA kutatói szintén megállapították, hogy a tilmán található színek semmilyen ma ismert módszerrel nem állíthatók elő.

Ám a legújabb vizsgálatok még újabb megdöbbentő eredményeket is hoztak. A kutatók megállapították többek között, hogy a szövet hőmérséklete folyamatosan 36, 6 fok, vagyis annyi, mint az emberi test hőmérséklete. Sztetoszkópos vizsgálattal mérni tudták a magzat szívverését. A műszert Mária övéhez közelítették, és tisztán hallható volt a szívverés. A kép anyagát vizsgálva, rendkívül erős nagyítás mellett felfedezték, hogy Mária szemében emberi alakok körvonalai láthatók. Beható tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy Mária tekintete mintegy „lefényképezte” azt a jelenetet, amikor Juan Diego a püspök előtt kibontja köpenyét.

Jan Twardowski: IGAZSÁGOSSÁG

Ha négy-négy almája lenne mindenkinek

ha mindenki mint egy ló erős lenne

ha a szeretetben mindenki egyformán védtelen lenne

ha Isten ugyanazt adná mindenkinek

senkinek nem lenne szüksége senkire

Köszönöm Neked hogy Te az egyenlőtlenségek által vagy igazságos

azt amim van és amim nincs

sőt azt is amit nincs kinek adnom

valakinek mindig szüksége van rá

van éjszaka hogy legyen nappal

sötét hogy ragyogjanak a csillagok

utolsó találkozás és első elválás

imádkozunk mert mások nem imádkoznak

hiszünk mert mások nem hisznek

meghalunk azokért akik nem akarnak meghalni

szeretünk mert mások szíve kihűlt

egy levél közelít mert a másik eltaszít

egymásra azoknak van szükségük akik különböznek

ők értik meg legkönnyebben hogy mindenki mindenkiért van itt

és fogják fel a teljességet

Fordította: Koncz Éva

Lampedusa

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

(John Donne)

 

Az ötezer lakosú parányi olasz sziget a Földközi-tengerben „Európa kapuja”. Az afrikai partoktól 113 km-re fekvő Lampedusa nevét az utóbbi években az afrikai menekültek tették ismertté. Egy korábbi cikkemben én is írtam már róla. Most azok között a témák között szerepel csak gondolatban létező listámon, amelyekről újságírói szemmel nézve „lemaradtam”. Saját meg nem írt cikkeim között mennyiségben minden bizonnyal ezek a témák vezetnek. Ez persze érthető is, hiszen a váratlan eseményekről a mai felgyorsult világban nyilván nem egy lap külső munkatársa szokott tudósítani. Egyszerűen technikai okokból sem. De azért a téma maga érdekes. Tragikus persze mindenekelőtt emberileg. Érdekes, amennyiben számos megválaszolatlan és válaszra váró kérdést vet fel. Amióta ismét tudom nézni az olasz Tv-t, nem tudom megállni, hogy kicsit újságírói szemmel is hallgassam a helyi tudósításokat. Mindig is szerettem az olasz Tv vitaműsorait. Most is magával ragadott az éjszakába nyúló műsor.

Röviden a történtekről azok kedvéért, akik nem hallottak volna a csütörtöki tragédiáról, amely mélységesen megrendítette egész Olaszországot, s talán először az Európai Unió is megérezte, nem vonhatja ki magát tovább a közös felelősségviselés alól.

Október 4-én a kora reggeli órákban az olasz partoktól mintegy fél mérföldre kigyulladt és elsüllyedt egy afrikai menekülteket szállító hajó. A körülbelül 500 menekült közül mindössze 155-en élték túl a tragédiát.

„Szégyen” – Ferenc pápa ezzel a szóval kommentálta az eseményeket. Kinek a szégyene? Azoké a halászoké, akik magukra hagyták a bajba jutott embereket? Egyes információk szerint több halászhajó is elhaladt a szerencsétlenül járt menekültek mellett anélkül, hogy segítségükre siettek volna. Azoké a politikusoké, akik magukra hagyják a menekültek befogadására már évek óta képtelen lampedusiaikat? Vagy egész Európáé, amely magára hagyja Olaszországot a menekültügy terén? Az afrikai helyzetért felelős minden politikusé. Mindazoké, akik a szegénység, a nyomor, a háborúk borzalmai felett szemet hunynak, végső soron az egész emberiségé.

Az olasz Tv különadása valóban megrendítő képeket tár elénk. Emberekről, gyermekekről, akik a halál, a háborúk, betegségek elől menekülnek. Várandós nőkről, akik menekülés közben lettek erőszak áldozatai – mint megtudjuk, ez az oka, hogy olyan sok a menekültek között a várandós nő, mivel a menekültek sokszor több hónapos menekülés, várakozás után indulhatnak el a zsúfolt csempészhajókon Európa partjai felé.

Több napot töltenek a tengeren kitéve az időjárás viszontagságainak.
Mi a megoldás? Hangzik el a kérdés újra és újra. Hatékonyabb menekültügyi politika, a bevándorlók integrálásának megoldása, nagyobb szolidaritás, az afrikai problémák megoldása helyben… - fogalmazzák meg a válaszokat.

Egyes források szerint a csütörtöki tragédia minden idők egyik legsúlyosabb menekülteket érintő tragédiája. Felnyitja vajon az emberiség szemét? Vajon Lampedusa nevét továbbra is a menekültekről és tragédiájukról fogja ismerni a világ? Az idei évben a sziget a Béke Nobel-díjasok jelöltjeinek listáján is szerepel. Vélemények szerint a sziget lakói a menekültek befogadásával egész Európának példát mutatnak emberségből.

Ami a hírekből kimaradt

- az újságírás margójára

Három éve ezekben a kora őszi napokban csöppentem az újságírás világába – mondhatnám véletlenül. Mivel akkoriban is épp meggyűlt a bajom a kiadókkal, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok a lapkiadóknál. Műfordítóként kerestem munkát, de a sors úgy akarta, hogy épp egy napilaptól, konkrétan a Magyar Nemzettől kaptam pozitív választ. Nekik viszont, ez érthető, nem kész, idegen nyelvből egy az egyben lefordítható írásokra volt szükségük, hanem aktuális napi hírekre.

Külső munkatársként leginkább olyan témákat vártak tőlem, amelyek a fő hírek között nem szerepelnek, valamilyen okból mégis aktuálisak és érdekesek. Így azután rengeteg forrást kell átolvasnom, míg megfelelő anyagot találok. S közben persze nagyon sokat tanulok. Sokszor elmondtam, ez a három év olyan volt számomra, mintha egy újabb egyetemi szakot végeztem volna el. Három év múltán rendkívül hálás vagyok ezért a véletlen lehetőségért a lap minden munkatársának, elsősorban Stier Gábornak, a külpolitikai rovat szerkesztőjének, aki először válaszolt levelemre, s később a kulturális rovat szerkesztőinek is bemutatott.

Az évek alatt, ahogy írtam, nagyon sok forrásanyagot olvastam és eközben számos olyan témára bukkantam, amelyek számomra kedvesek és érdekesek, de a lapban különböző okokból nem jelentek meg. Volt, amit nem is ajánlottam, mert magam is éreztem, hogy nem illik az újság profiljához vagy mert épp nem volt aktuális semmilyen szempontból. Volt, amit ajánlottam, de vagy nem tartottak rá igényt, vagy már más írt róla. Időnként az is előfordult, hogy megírtam egy cikket, végül valami okból mégsem jelent meg. De a megjelent cikkek is nagyon gyakran olyan témákról szólnak, amelyekről egy más fórumon lehetne sokkal többet is írni persze. Lehetne mélyebben elemezni eseményeket, azok hátterét, összefüggéseket keresni, stb. Az újságírás egyébként ezen a területen is nagyon sok mindenre tanított. Többek között lényeglátásra és tömör, mégis érdekes fogalmazásra. Nem állítom, hogy mindezt már meg is tanultam. Inkább folyamatosan tanulom.

Ma reggel egy érdekes ötlet fogalmazódott meg bennem. Rég tervezett blogomhoz jó anyag lehet mindaz, „ami a hírekből kimaradt”. Így ma meg is nyitom első állandó „rovatomat” ezzel a címmel: „Ami a hírekből kimaradt”. A fent említett témákból válogatok egy-egy csokorra valót. Talán valaki szívesen olvassa őket, talán valahol még hasznosak lehetnek. Talán valakit megszólítanak és ösztönöznek, ihletet adnak egy jó ötlethez, döntéshez. Az újságírást ui. én magam bevallom, leginkább ezért szerettem meg. Kicsit az utóbbi években háttérbe szorult tanári énem is kibontakozhat benne: egy jó írás ui., a jó példák bemutatása, hiszem, hogy valóban nevelhet, jóra indíthat embereket. Vagyis nemcsak informál, de formál is. Bár az aktuális mindennapi hírekben talán nem ezen van a hangsúly. S talán ez indított arra, hogy megírjam azt is, ami ezekből a hírekből kimaradt. Akár csak magamnak, néhány embernek is. Írásgyakorlásnak is.

Einsiedeln

A kegyhely eredete

Svájc csodákkal, legendákkal övezett bencés kolostorának és kegytemplomának története a IX. századig nyúlik vissza, amikor egy szentéletű bencés szerzetes remeteségbe vonult az itt található erdőkbe. A remete, Szent Meinrad német parasztcsalád gyermekeként született Würtemberg közelében. Bencés szerzetes-ként szentelték pappá Reichenau híres kolostorában, majd egy ideig tanárként dolgozott a Zürichi-tó közelében. Szíve mélyén azonban a magányos, szemlélődő életre vágyott, és ezért 829 körül elöljárói engedélyével remeteségbe vonult a közeli erdőkbe. A szentéletű szerzetest azonban itt is egyre többen keresték fel, ezért egy távolabbi helyen telepedett le, Einsiedeln közelében. Itt élt egészen haláláig. Két rabló ölte meg, akik azt gondolták, biztosan valami kincset rejteget az erdőben. Zarándoknak öltözve keresték fel, és Meinrad halála előtt még szeretettel vendégül látta őket. A legenda szerint a gyilkosság után hollók üldözték a két rablót egészen Zürichig, ahol azután elfogták őket. A szent remete földi maradványait Reichenau-ba szállították. Bár nem a hitéért ölték meg, mégis vértanúként tisztelik. Mintegy negyven évvel később egy Benno nevű pap foglalta el ismét Meinrad remeteségét. Ő alapította a remeteség helyén a ma is virágzó bencés kolostort, amely hamarosan kegyhely lett.

Az angyali szentelés

Az einsiedelni kegyhely legismertebb csodája a Meinrad cellája fölé emelt kápolna szenteléséhez fűződik. A kápolnát eredetileg a Megváltó tiszteletére emelték. Nem sokkal később a kápolna mellé templomot építettek Szűz Mária tiszteletére. A templomot 948 augusztusában ünnepélyesen fel is szentelték. A kápolna felszentelésének időpontját szeptember 14-ére tűzték ki. A hagyomány szerint a kápolna szentelése előtti estén a konstanzi Konrád püspök a kápolnában imádkozott, amikor Krisztus Megváltóként alászállt a mennyből. Lila miseruhában az oltárhoz lépett, és megkezdődött a mennyei liturgia. Angyalok lengették a tömjénezőt, Szent Mihály vezetésével angyali kórus énekelt, a pásztorbotot Szent Péter tartotta. Sok szent is részt vett a szentmisén, amelynek keretében Krisztus maga szentelte fel a kápolnát Édesanyja tiszteletére. Ezzel magyarázható az eredeti titulus megváltozása. A rendkívüli eset híre gyorsan elterjedt, és egyre több zarándok kereste fel a helyet, nemcsak az országból, de távolabbi vidékekről is. Szeptember 14. Einsiedelnben ma is az angyali szentelés ünnepe. Az egész kegykápolna és a templom homlokzata ezernyi gyertya fényétől ragyog ezen a napon.

A kegyhely

Einsiedeln, a hangulatos kisváros ma Svájc legismertebb búcsújáró helye, a bencés kolostor pedig az ország legnagyobb apátsága, és a tudományosság jeles központja. A monumentális kolostor a hozzá kapcsolódó kegytemplommal együtt egyben az ország legnagyobb barokk épületegyüttese.

A templom előtti téren áll a híres Mária-kút. Vizének csodatevő erőt tulajdonítanak. A hagyomány szerint, aki a kút vizéből iszik, és Szűz Máriához imádkozik, meggyógyul betegségéből.

A kegyszobor 

A remete Madonna gyermekével együtt fekete, Európa híres fekete Madonnái közé tartozik. A századok során a gyertyákról, mécsesekről felszálló korom színezte feketére. Amikor 1803-ban a szobrot restaurálták, a művész megtisztította, és így ismét visszanyerte eredeti színét. De nem sokáig. Az emberek ugyanis csalódottak voltak. Amikor meglátták a szobrot, sokan azt mondták: „Ez nem a mi Madonnánk – a miénk fekete!”. A művész ezért feketére festette az arcokat és a kezeket.

A szobor eredete nem ismert. A szakemberek szerint 1450 körül készült, de alkotóját nem ismerjük, ahogyan azt sem tudjuk, hogyan lett a gótikus alkotás Einsiedeln kegyszobrává. 1600 körül a barokknak megfelelő stílusban öltöztetni kezdték. Ruháit az egyházi évnek megfelelő liturgikus színek szerint folyamatosan cserélik.

Az einsiedelni Madonna Magyarországon

A XVIII. század közepén egy egyszerű, jámbor svájci nő, Thalwieser Katalin Magyarországra költözött, és Pesthidegkúton telepedett le. Hazájában sokat imádkozott az einsiedelni csodatevő Mária szobor előtt, ezért mielőtt elhagyta hazáját, egy másolatot készíttetett az einseidelni Madonnáról. Pesthidegkúti otthonában naponta kérte a Szűzanya segítségét minden ügyében. A szorgalmas és jámbor nőt hamarosan feleségül vette egy jómódú férfi. Katalin úgy érezte, boldogságát az einsiedelni Szűzanya közbenjárásának köszönheti, ezért a képet a község határában egy tölgyfára erősítette, hogy mások is imádkozhassanak előtte. Hamarosan egyre többen álltak meg, hogy Mária segítségét kérjék. Az imameghallgatások hírére még tovább terjedt a „Remete Mária” híre. Hamarosan kápolnát, majd templomot építettek. A Remete Máriáról elnevezett Máriaremete ma Budapest és az Esztergomi Egyházmegye egyik kiemelkedő kegyhelye.

Loreto

A kegyhely története

A Szűz Mária názáreti házát őrző olaszországi Loreto II. János Pál pápa elismerő szavai szerint: „a keresztény Mária-tisztelet lüktető szíve”.

A Loretói Boldogasszony (Virgo Lauretana) tisztelete a középkori keresztes háborúk idejére nyúlik vissza. A magyar vonatkozásokat is hordozó eredet-legenda szerint Szűz Mária názáreti házát a Szentföldet elfoglaló török seregek pusztításai elöl angyalok menekítették először a dalmáciai Tersatto (ma Trsat, Horvátország) városába, amely ebben az időben a Magyar Királyság része volt. A település lakói ezt a csodás eseményt saját érdemüknek tekintették, így önteltségük miatt az angyalok a házat rövid időn belül továbbszállították, és az Adriai-tenger túlsó partján egy babérligetben helyezték el. Innen ered a település neve: babér – lauretum. A legendás hagyomány hitelességét régóta kutatják. A kérdés megítélésében azonban máig sem született egységes álláspont. Vannak, akik a ház eredetiségét is vitatják, azonban a legújabb történelmi, régészeti és művészettörténeti kutatások egyre inkább megerősítik, hogy a Loretóban tisztelt ház valóban a Szent Szűz eredeti názáreti háza lehet. Feltételezések szerint a szent házat kereskedők hozhatták Loretóba, tengeri úton, Tersatto pedig egyik megállójuk lehetett útközben. Egyes XV-XVI. századi ábrázolásokon a szent ház valóban hajón látható.

A názáreti szent ház európai tiszteletének elterjedése szerves része annak a több évszázados folyamatnak, amelynek során egyes szent helyek, képek, szobrok kultusza más helyeken is tovább él. Ennek a folyamatnak több elindító oka lehetett. Egyfelől, mint a loretói szent ház esetében az eredeti kultikus tárgy került új helyre, üldözések miatt, vagy más esetben pl. ajándékozás révén. Másfelől egyre gyakoribbá vált az eredetiről készült másolatok terjesztése és tisztelete is. A másolatok készítése leginkább képek, szobrok esetében fordul elő, de érdekességként megjegyezhetjük, hogy épp Szűz Mária názáreti házának van egy másik kegyhelye is, Anglia területén. Az angliai (Walsingham) kegyhely legendája szerint 1061-ben egy szentéletű hölgynek álmában megjelent Mária, és azt kérte tőle, hogy názáreti házának mását építse fel Anglia egy meghatározott helyén. A ma már kevésbé ismert Walsingham a középkorban Európa egyik legjelentősebb kegyhelye volt.

Loreto a XIV. század végétől kapott búcsúkiváltságokat. A századok során egyszerű híveken kívül számos jeles egyházi és világi személyiség is felkereste. Az Egyház több szentjéről is feljegyezték, hogy meglátogatta a kegyhelyet. Megfordult itt többek között Paolai Szent Ferenc, Canisius Szent Péter, Borromei Szent Károly és Loyolai Szent Ignác is. A későbbi századok szent zarándokai között megemlíthetjük Bosco Szent Jánost vagy Maxilian Kolbe atyát. XXIII. János Pál pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának vigíliáján, 1962. október 4-én járt a kegyhelyen. II. János Pál pápa öt alkalommal kereste fel Mária szentélyét.

A törökellenes küzdelmek jelképe

A XVII-XVIII. századi Európában loretói kápolnák sora épült. A Loretói Boldogasszony fokozott tisztelete ezekben a századokban a törökök európai előretörésével magyarázható. A törökök szentföldi pusztításai elöl Európába menekített Szent Ház, és az itt tisztelt Mária-szobor a századok során ugyanis a törökellenes küzdelmek jelképe lett. A török seregekkel vívott lepantói ütközet előtt (1571. október 7.) a keresztény hajóhad Loretónál ajánlotta magát a Szűzanya oltalmába. A fényes győzelmet a katonák Szűz Mária segítségének tulajdonították. Ennek a győzelemnek emlékére hirdette meg V. Szent Piusz pápa a Rózsafüzér Királynője ünnepet, és ugyancsak ekkor született meg hálából a Szűzanya új invokációja: Keresztények Segítsége, amely azután a kegyhelyről elterjedt loretói litánia szövegébe is bekerült.

A Loretói Madonna tisztelete Magyarországon

A feljegyzések tanúsága szerint Loretót már a XIV. századtól magyar zarándokok is folyamatosan felkeresték, sőt a kegyhelyen időnként magyar gyóntatók is működtek. A Szentföldre vagy Rómába igyekvő zarándokok közül is sokan megálltak itt. Pázmány Péter, a magyar katolikus megújulás jeles alakja többször is felkereste Mária kegyhelyét. A költő Zrínyi Miklós mellett a Zrínyi család több tagja is megfordult Loretóban. Zrínyi Ilona négy, drágakövekkel kirakott rózsafüzért ajándékozott a kegyhelynek. Évekkel később fia, II. Rákóczi Ferenc töltött itt pár napot.

A kegyhely hírét közvetve az itt született loretói litánia is növelte. A loretói litánia terjesztésében Európa-szerte, így hazánkban is nagy szerepet játszottak a jezsuita atyák, akik 1554-ben telepedtek le Loretóban.

A XVII. századtól a Habsburg-ház ösztönzésére Nyugat-Magyarországon és a Felvidéken loretói kápolnák egész sora épült, mintegy misztikus-lelki védősáncként a török veszedelemmel szemben. A mai Magyarország területén a Gödöllő melletti Máriabesnyő vált különösen ismert kegyhellyé. A besnyői templomba az építtető Grassalkovich Antal rendelt egy loretói kegyszobor-másolatot, amely ma a főoltár mögötti kis kápolnában áll.

A török elleni harcokban közvetlenül érintett magyar nép erős Loretói Boldogasszony-tiszteletének jele az is, hogy a Szent Ház legendáját átültették hazai környezetbe. Az andocsi kegyhelyről és kápolnájáról tudja a hagyomány, hogy angyalok menekítették Kalocsáról a somogyi lankák közé, miután eredeti helyén a kápolnába török katonák szállásolták be magukat.

Ifjúsági találkozók színhelye

Az utóbbi években Loreto neve az itt szervezett ifjúsági találkozókkal is szorosan összefonódott. 1995-ben II. János Pál pápa is részt vett azon az európai ifjúsági találkozón, amellyel a fiatalok kifejezték, hogy Máriával akarnak készülni a 2000-es nagy Jubileumra. A világ katolikus ifjúsága az utóbbi években egyre inkább kötődik Mária kegyhelyéhez. Ezt mutatják az ismétlődő zarándoklatok és találkozók. XVI. Benedek pápa 2007 szeptemberében szintén Loreto közelében találkozott mintegy 500 ezer olasz fiatallal. Az eseményen az Olasz Püspöki Konferencia meghívására 53 nemzet hivatalos delegációi és sok külföldi fiatal is részt vehetett. A külföldi fiatalok meghívásának célja az volt, hogy jelenlétükkel gazdagítsák a találkozót, erősítsék a népek közötti egységet és békét. A találkozó egyben egyfajta előkészületet is jelentett a 2008-as ausztráliai világifjúsági találkozó előtt.