„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
(John Donne)
Az ötezer lakosú parányi olasz sziget a Földközi-tengerben „Európa kapuja”. Az afrikai partoktól 113 km-re fekvő Lampedusa nevét az utóbbi években az afrikai menekültek tették ismertté. Egy korábbi cikkemben én is írtam már róla. Most azok között a témák között szerepel csak gondolatban létező listámon, amelyekről újságírói szemmel nézve „lemaradtam”. Saját meg nem írt cikkeim között mennyiségben minden bizonnyal ezek a témák vezetnek. Ez persze érthető is, hiszen a váratlan eseményekről a mai felgyorsult világban nyilván nem egy lap külső munkatársa szokott tudósítani. Egyszerűen technikai okokból sem. De azért a téma maga érdekes. Tragikus persze mindenekelőtt emberileg. Érdekes, amennyiben számos megválaszolatlan és válaszra váró kérdést vet fel. Amióta ismét tudom nézni az olasz Tv-t, nem tudom megállni, hogy kicsit újságírói szemmel is hallgassam a helyi tudósításokat. Mindig is szerettem az olasz Tv vitaműsorait. Most is magával ragadott az éjszakába nyúló műsor.
Röviden a történtekről azok kedvéért, akik nem hallottak volna a csütörtöki tragédiáról, amely mélységesen megrendítette egész Olaszországot, s talán először az Európai Unió is megérezte, nem vonhatja ki magát tovább a közös felelősségviselés alól.
Október 4-én a kora reggeli órákban az olasz partoktól mintegy fél mérföldre kigyulladt és elsüllyedt egy afrikai menekülteket szállító hajó. A körülbelül 500 menekült közül mindössze 155-en élték túl a tragédiát.
„Szégyen” – Ferenc pápa ezzel a szóval kommentálta az eseményeket. Kinek a szégyene? Azoké a halászoké, akik magukra hagyták a bajba jutott embereket? Egyes információk szerint több halászhajó is elhaladt a szerencsétlenül járt menekültek mellett anélkül, hogy segítségükre siettek volna. Azoké a politikusoké, akik magukra hagyják a menekültek befogadására már évek óta képtelen lampedusiaikat? Vagy egész Európáé, amely magára hagyja Olaszországot a menekültügy terén? Az afrikai helyzetért felelős minden politikusé. Mindazoké, akik a szegénység, a nyomor, a háborúk borzalmai felett szemet hunynak, végső soron az egész emberiségé.
Az olasz Tv különadása valóban megrendítő képeket tár elénk. Emberekről, gyermekekről, akik a halál, a háborúk, betegségek elől menekülnek. Várandós nőkről, akik menekülés közben lettek erőszak áldozatai – mint megtudjuk, ez az oka, hogy olyan sok a menekültek között a várandós nő, mivel a menekültek sokszor több hónapos menekülés, várakozás után indulhatnak el a zsúfolt csempészhajókon Európa partjai felé.
Több napot töltenek a tengeren kitéve az időjárás viszontagságainak.
Mi a megoldás? Hangzik el a kérdés újra és újra. Hatékonyabb menekültügyi politika, a bevándorlók integrálásának megoldása, nagyobb szolidaritás, az afrikai problémák megoldása helyben… - fogalmazzák meg a válaszokat.
Egyes források szerint a csütörtöki tragédia minden idők egyik legsúlyosabb menekülteket érintő tragédiája. Felnyitja vajon az emberiség szemét? Vajon Lampedusa nevét továbbra is a menekültekről és tragédiájukról fogja ismerni a világ? Az idei évben a sziget a Béke Nobel-díjasok jelöltjeinek listáján is szerepel. Vélemények szerint a sziget lakói a menekültek befogadásával egész Európának példát mutatnak emberségből.
