A szentek tisztelete a Katolikus Egyházban mindig is jelentős volt, jóllehet koronként változtak a kultusz formái. Én magam mindig szívesen olvastam szentek életrajzait vagy épp szentek írásait, gondolatait. Sok kedvenc szentem van. A szentek tiszteletének bizonyos formái azonban elég távol állnak tőlem, mint pl. az ereklyekultusz. Igazából még szentek közbenjárását is ritkán kérem bármiben – ez is távol áll bizonyos értelemben tőlem. Annál érdekesebb az a különös kapcsolat, ami évek óta Szent Antalhoz fűz.
Szent Antal az Egyház egyik legnépszerűbb szentje, képe, szobra szinte minden katolikus templomban megtalálható, és általában az ő oltárai előtt látható a legtöbb fohászkodó, közbenjárást kérő vagy épp hálát adó, imádkozó ember. Én nem tartozom közéjük – sem. Ha valaki megkérdezné, ki is volt pontosan Szent Antal, bevallom, annak is utána kellene néznem, s ha tőle kellene valamit idéznem, imát, bölcs gondolatot – ugyancsak bajban lennék. Olvastam nyilván róla többször, láttam egyszer egy filmet az életéről is, de – ez is érdekes – valamiért nem maradt meg igazából az emlékezetemben. Jártam a tiszteletére szentelt Bazilikában Padovában, onnan őrzök egy szép, mély lelki élményt, ez igaz, mégis elsőre az jut eszembe, milyen giccsesnek és idegennek találtam, hogy Padovában mindenen Szent Antal képe látható. És mégis – Szent Antal az egyik legfontosabb, de mindenképp legérdekesebb szent az életemben, a mindennapjaimban. Nem is értem.
Azt sem tudom, hol és mikor hallottam, hogy Szent Antal – többek között – segít megtalálni az elveszett tárgyakat. És meg kell mondjam, valóban így van. Én lennék az utolsó, aki épp egy ilyen, már-már babonásnak ható hiedelmet követ, hacsak nem tapasztalnám, legtöbbször magam is meglepődve, hogy ez „működik”. A legtöbben, ha Szent Antal segítségét kérik, általában valamit ajánlanak érte, legtöbbször pénzt. Ezért (is) vannak a Szent Antal szobrok alatt általában külön perselyek, „Szent Antal perselyek” – az adományokat, ha jól tudom, szegények támogatására fordítják. Én ígérni sem szoktam, sőt – ha őszinte akarok lenni – konkrétan imádkozni sem. Egyszerűen „eszembe jut”, ha valamit semmiképp nem találok, kellene kérni Szent Antal segítségét – és általában fél percen belül előkerül a keresett tárgy, számomra valóban megmagyarázhatatlan módon. Olykor a lehető legelképesztőbb helyekről, lecsúszott papírlapok, máskor szinte a szemem előtt volt, de előtte nem láttam, nem vettem észre. Legutóbb egy 20 éve írt levelet akartam megkeresni, ami szintén lehetetlennek látszott, több száz rendezetlen levél között. Ezt a levelet kivételesen már kezdettől „Szent Antallal” kezdtem keresni, és, csodák csodája, pár perc alatt meg is találtam. A legkülönösebb mégis a konyharuha esete volt nemrégiben. Két napja átkutattam minden lehetséges helyet, ahová letehettem, de nyoma veszett. Persze egy konyharuha nem akkora érték, ami pótolhatatlan lenne, ez egyszerűen az az eset volt – biztosan ismeri mindenki – amikor a tény dühít, hogy valamit nem találunk. Végül akkor is „eszembe jutott” Szent Antal, mint az utolsó mentőöv. No de Szent Antal segítségét kérni egy konyharuha kereséséhez, ez már igazán abszurd lenne – futott át azonnal a fejemen. És mégis, ez tényleg szinte sokkoló hatással volt rám, abban a pillanatban szinte ösztönös mozdulattal felemeltem a szék támlájáról a rávetett pulóvert – és láss csodát! – a konyharuha, amit két napja kerestem, hiába, ott volt alatta…
Különös – maga a jelenség is, de számomra az külön is, vajon miért segít Szent Antal még ilyen apró dolgokban és még egy ilyen „idegennek” is, mint amilyen vele szemben én vagyok?
Kelt: 2013. június 13. Padovai Szent Antal ünnepén
