Pascalt olvasok

-         avagy: gondolatok a HIT ÉVE után

Így telik el egy év, akár még ez is lehetne találó cím, alcím ehhez a néhány keresetlen gondolathoz.

Egy éve nagy reményekkel nyitottam meg rég tervezett blogomat, „jobb híján” épp egy olyan versfordítással, kedvenc lengyel pap-költőm, Twardowski atya versével, amely a frissen megnyitott HIT évéhez véletlenül épp nagyon jól illett. A HIT éve felettem, mellettem szinte észrevétlenül suhant el, ahogy maga a polgári év is. Talán nincs is ebben semmi különös. Nem sokat, mondhatnám semmit sem tettem, hogy bármi nyomot is hagyjon az életemben. És mégis…

Amikor Krisztus Király ünnepén a HIT évét ünnepélyesen bezárták, valami egészen különös élményben lehetett részem. Nem akarnám a dolgot túlmisztifikálni, de az volt az érzésem, egy pillanatra felvillant előttem gyakorlatban mindaz, amiről elméletben annyit hallottam, olvastam az Egyház mint Misztikus Test működésével kapcsolatban. Amelyben titokzatos módon meríthet a közös kincsekből az is, aki azokhoz maga hozzá nem igazán tett. 

Az eset hétköznapi szinten nagyon egyszerű volt. Néhány hónapja ismét tudom nézni itthon az olasz köztévét – talán ez volt az egyetlen, amiért én magam tettem. Furcsa lehet kívülállónak, de ehhez a csatornához nagyon „kötődöm”. Soha nem voltam tévénéző ember, nálam a TV hetekig állhat anélkül, hogy bekapcsolnám, a függőség veszélye, azt hiszem, a TV részéről egyáltalán nem fenyeget. Ha egyáltalán TV-t nézek, az 90 %-ban az olasz TV. Néhány műsorukat rendszeresen megnézem, ha tehetem. Ilyenek többek között a vasárnap délelőtti egyházi hírműsorok. Nos az imént említett „kis csodát” is ennek a műsornak köszönhetem. A HIT éve apropóján – csak ezen a napon, az eredményhirdetés kapcsán tudtam már meg – az olasz TV szavazást rendezett a tévénézők körében. Szavazni egy könyvre lehetett. A HIT ÉVE könyvére. A megtisztelő címet Pascal: Gondolatok című könyve nyerte el. Az eredményhirdetés kapcsán elhangzott ajánlások után azonnal elővettem én is a könyvet. Még egyetemistaként olvastam, és emlékszem, akkor rám is nagy hatással volt, jóllehet konkrétan egy gondolatát sem tudtam volna már idézni. Így hát – gondoltam – jól fog jönni az ismétlés. Így a HIT ÉVE után.