3. Az apa beszélgetése fiával Morija földjén
Így mentek és beszélgettek már harmadik napja:
Íme a hegy, ahol az áldozatot be kell mutatnom Istennek –
Mondta az apa. A fiú hallgatott, nem merte megkérdezni:
És hol van az áldozati állat? Van tüzünk és fánk és késünk,
De hol van az áldozat?
Isten maga gondoskodik majd áldozati állatról –
Felelte, nem merte hangosan
Kimondani a szavakat? Az áldozat, fiam, te leszel –
Így hát hallgatott.
És ezzel a hallgatással ismét elmerült a némaság vadonában.
Hang vezette.
Most a Hang hallgatott.
Magára maradt a nevével
Ábrahám: Az, aki a remény ellenére hitt.
Egy perc és megrakja az áldozati máglyát,
Meggyújtja a tüzet, megkötözi Izsák kezeit –
És akkor – mi lesz: fellobban a máglya…
Már látja önmagát, mint halott fia apját,
A Hang adta neki a fiát, és most elveszi tőle?
Ó Ábrahám, aki erre a hegyre lépsz Morija földjén,
Van az atyaságnak egy olyan küszöbe, melyet te nem lépsz át.
Egy másik Atya lesz az, aki itt elfogadja majd Fia áldozatát.
Ne félj Ábrahám, menj tovább, előre
És tedd, amit tenned kell.
Te sok nemzet atyja leszel,
Tedd, amit tenned kell, mindvégig
Ő maga fogja vissza kezedet,
Mikor már kész lesz arra, hogy lemérje az áldozati csapást…
Ő maga nem engedi, hogy kezed beteljesítse
Azt, ami a szívedben már beteljesedett.
Igen – megáll a kezed a levegőben.
Ő maga állítja meg.
És ettől kezdve Morija földjének hegye a várakozás helyévé válik –
Mert rajta kell beteljesednie a titoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése